- Sokszor találkoztunk az amúgy is rövid látogatási idő megkurtításával, ami nagyon fájdalmasan érint minket szülőket. Gondoljuk ilyenkor bele, hogy az intenzíven valamelyik babának extra vizsgálatokra, beavatkozásokra van szüksége és ezt természetesen nem a szülők szeme láttára szeretnék megtenni az orvosok. Olyan is előfordul, hogy a vizit húzódik el a sok-sok újonnan érkezett baba vagy a komplikációk miatt. Végső soron mindez a gyermekeink egészsége érdekében és nem a mi szívatásunk miatt van. Ha erre gondolunk a folyosón várakozva, akkor talán könnyebb elviselni a várakozás nehéz perceit.
- Néha fájdalmasan hivatalosnak, szenvtelennek, már-már érzéketlennek tűnik a tájékoztatás az orvosok részéről. A nővérek meg szinte ránk sem néznek. (Tisztelet a kivételeknek!) Ez sem véletlen. Egy ilyen törékeny helyzetben sajnos amúgy sem ígérhetnek semmit az orvosok a jövőre vonatkozóan. És gondoljunk bele abba is, hogy naponta, havonta és évente mennyi rossz hírt kell közöljenek velünk szülőkkel. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet úgy megtenni, hogy minden egyes esetbe érzelmileg is bevonódnak. Persze ez nem jelenti azt, hogy rendben van az Ő részükről az empátia hiánya, azonban ha megpróbáljuk megérteni a dolgokat, akkor könnyebb nekünk végigcsinálni az előttünk álló heteket, hónapokat. Mi hosszú heteket töltöttünk a koraszülött intenzíven és láttuk, hogy milyen lelki-erő kell nap nap után ezt a munkát végezni. És azt is láttuk, hogy valójában milyen szeretettel és odafigyeléssel fordulnak a csöpp babák felé.
- Sokszor érezzük túl katonásnak a rendszert (maszkok, köpenyek, lábzsákok, bemosakodások, szabályok). Ilyenkor szem előtt kell tartsuk, hogy ezeket a szigorú szabályokat a pici, törékeny immunrendszerrel született babák érdekében kell betartanunk. Ezeknek a piciknek még a méhen belül, csíramentes környezetben kellene fejlődniük. Láttam olyat, mikor nem akarták elfogadni, hogy az intenzívre látogatni csak a szülők mehetnek be és a hozzátartozók a tiltás ellenére szabályosan befutottak az inkubátorok közé. Persze mindezt utcai cipőben, ruhában.... A másik oldalon pedig láttam Anyukát elkeseredni, mikor a kis súlyú babája fertőzést kapott... Ugye érthető?
Kisebbik lányom 27. hétre született 920 grammal. Akinek koraszülött babája van, az tudja mit jelent ez. Akinek most születik korábban, kisebb súllyal a babája, az még nem.... A szülők csak állnak elveszve az újszülött intenzívek labirintusában.
A professzionális orvosi segítséget megkapják maximálisan. De ki támogatja Őket lelkileg? Ki meséli el nekik milyen az élet az újszülött intenzíven? Ki mondja el mikor jöhetnek ki a kórházból, hogy hogyan kell egy korababát cumisüvegről anyamellre szoktatni?
Mert ez egy speciális műfaj.
Utazásom során ebben az ismeretlen világban számos külföldi szakirodalmat végigrágtam, sok szakemberrel konzultáltam a legkülönfélébb korababás szülőket érintő témákról.
Örömmel osztom meg ezeket apránként, hogy akár egy-két embernek is segíthessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése