Fejésről őszintén

A minap jutott eszembe, hogy beszélni kell arról is, hogy milyen a koraszülött baba anyukájának a mindennapi élete, amíg fejéssel kell tejet „csiholnia”. Merthogy nagyon magasztos, hogy az anyatej minden cseppje gyógyszer a kicsinek, és persze szuper, hogy nézegessünk képet a babáról, mert megfelelő hangulatba hoz, de igencsak lélekölő minden 3 órában rácsatlakozni egy gépre.

Mondjuk ki őszintén, hogy ez egy lelkileg és fizikailag is nehezített pálya még akkor is, ha sikerül elegendő tejet fejni a kicsinek. Ilyenkor legalább a sikerélmény megvan. Még súlyosabb lehet a helyzet, ha a sok munka – mert ez valóban kemény munka – ellenére sem sikerül a megfelelő mennyiséget produkálni.

Nekem sikerült. Mára már kislányom nemcsak, hogy anyatejet kap, de megtanult üveg után ciciből is enni. A siker ellenére néha úgy éreztem, nem bírom tovább a nyomást, amit az állandó fejéssel járó stressz jelent.

Azoknak az anyáknak, akik a napi fejéssel küzdenek nem árt tudatosítani a következőket:

•  Természetes, ha utálod már a fejőgép alkatrészeinek állandó mosását, sterilizálását. Legszívesebben a falhoz vágnád néha az egész cuccot, mert kb. 1 hónap alatt már 180-adszor végzed ugyanazt a mozdulatsort. Ehhez jön hozzá a tároló edények mosása.
•  Egyszerűen nem bírod fejben tartani, hogy mikor mennyit fejtél, melyik adag tej mikor jár le. Utálod, hogy neked kell kialakítani egy tej tárolási, könyvelési és szállítmányozási rendszert és mindenki Tőled kérdezi, hogy milyen sorrendben adják a tejet a kicsinek. 
• Külön komplikáció az is, ha a korababa még nem veletek van otthon. Ilyenkor nem csak azt kell számolnod, hogy elegendő-e a tej mennyisége. Azt is számon kell tartanod, hogy melyik adag mikor jár le (24 órás lejárat) és hogy jut ez be még időben, azaz a lejárati idő előtt a babához.
•  A fejés nemcsak azért lélekölő, mert egy gépre kell rácsatlakozni, de a szoptatással ellentétben állandóan látod, hogy mekkora mennyiséget sikerült produkálni. Ez nyilván motiváló abban az esetben, ha van elég tejed. De azok az Anyukák, akik küszködnek a megfelelő mennyiség termelésével, teljesen ki tudnak borulni. Ez a teljesítménykényszer és stressz pedig egyáltalán nem segít a további tejtermelésben.
• Azzal is szembe kell nézni, hogy amikor már otthon a baba, de még nem tud szopni és mi még mindig fejünk, akkor bizony segítségre szorulunk. Merthogy fejni kell, etetni, mosogatni stb., azaz ilyenkor jóval hosszabb ideig tart egy „etetési-procedúra”, mint szoptatás esetén. Emiatt persze kicsit kevesebbet tudunk foglalkozni a babával, ami biztosan lelkiismeret-furdaláshoz vezet.

Persze ez most nagyon borúsan hangzik, de mindent megér az, amikor végül a korababánk megtanul szopizni! Mert ennek bizony előfeltétele, hogy legyen elegendő mennyiségű tej addigra, mire elég nagy és erős, hogy önmaga is képes legyen szopizni.

Szerintem fontos, hogy tudatosítjuk magunkban: Teljesen normális, ha időnként kiborulunk ennek a helyzetnek a nehézségei miatt. Aztán majd újra „felállunk” és csináljuk tovább!