Kisebbik lányom 27. hétre született 920 grammal. Akinek koraszülött babája van, az tudja mit jelent ez. Akinek most születik korábban, kisebb súllyal a babája, az még nem.... A szülők csak állnak elveszve az újszülött intenzívek labirintusában.

A professzionális orvosi segítséget megkapják maximálisan. De ki támogatja Őket lelkileg? Ki meséli el nekik milyen az élet az újszülött intenzíven? Ki mondja el mikor jöhetnek ki a kórházból, hogy hogyan kell egy korababát cumisüvegről anyamellre szoktatni?

Mert ez egy speciális műfaj.

Utazásom során ebben az ismeretlen világban számos külföldi szakirodalmat végigrágtam, sok szakemberrel konzultáltam a legkülönfélébb korababás szülőket érintő témákról.

Örömmel osztom meg ezeket apránként, hogy akár egy-két embernek is segíthessek.

2012. február 6.

Cumisüvegről anyamellre – avagy Korababák a szopni tanulás rögös útján


A Korababák hazaengedésének egyik nyilvánvaló feltétele, hogy meg tudják napi adagjukat üvegből enni. Előző bejegyzésemben már írtam a Calma-ról, arról a szoptatásbarát cumisüvegről, mely segíti a későbbiekben a szoptatásra való áttérést.
A cumisüvegből evés után nyilvánvaló cél, hogy Korababánk megtanuljon kizárólagosan szopni. A kis súlyú babák esetebén a kórházak nem mindig „erőltetik” a mellre tevést. Dóri lányom a hazaengedés előtt már 2000 grammos volt és mindössze egyszer volt lehetőségünk kipróbálni a kórházban a cicizést és kenguruzni (az anya meztelen mellére fektetni a babát) sem volt alkalmunk. Teljesen egyedül, tanácstalanul, kezdtünk neki a szoptatás tanításának végre otthon.

A következő kérdéseken rágódtam, melyekre valójában sehol nem kaptunk választ:
  •  vajon elég erős-e egy 2000 grammos baba a szopizáshoz;
  • vajon mennyi ideig lehet cicin egy alkalommal Dóri, hogy ne fáradjon el nagyon és az adagját még biztonsággal megegye üvegből;
  •  vajon mi a jó módszer illetve segédeszköz a szoptatás tanításához;
  • amikor már tud valamennyit szopizni, akkor milyen ütemben lehet elhagyni az üveget….


Végül a válaszokat a sok-sok kísérletezés, valamint alapos internetes kutatómunka kapcsán találtam meg, tapasztaltam ki. 
Megpróbálom ezeket összefoglalni úgy, hogy másoknak is támpontot tudjanak nyújtani. 
  • Amint lehetséges minél többet kenguruzzunk a babával, azaz fektessük a csupasz mellkasunkra meztelenül. Takarókkal és a saját testmelegünkkel biztosíthatjuk a kellő meleget neki.
  •  Folytassuk az etetéseket úgy, ahogy a kórházban megszoktuk (ha kizárólagosan üvegből, akkor úgy).
  • Rakjuk mellre a babát minden etetés előtt max. 15 percre. Ha nem eszik egyáltalán, csak cicizik az is szuper, ez az első lépés a szoptatás felé.
  •  Mérjük meg mennyit tud szopni a baba és csak az adagjának a maradékát pótoljuk üvegből.
  •  Ha még túl kicsi a baba, hogy bekapja a mellbimbót, akkor eleinte használhatunk bimbóvédőt, azzal sokszor könnyebben boldogulnak a Korababák.
  •  Figyeljünk a helyes mellre helyezésre! Támasszuk meg a Korababa hátát és fejét, ha kényelmesebb fektessük párnára.
  • Amikor már jól megy a szopizás, akkor kiválthatunk egy üveges etetést szoptatással. Az első héten csak egyet, aztán a következő héten már két etetést is megpróbálhatunk és így tovább minden héten eggyel több szoptatást vezethetünk be.
  •  Ha jól megy a szoptatás, akkor átállhatunk arra is, hogy Szoptanit (SNS) készülékből adjuk a pótlást. (Következő bejegyzésemben a Szoptanit előnyeiről, használatáról részletesen is írok majd.)


Ne felejtsük el, hogy mint minden Baba, úgy minden Korababa is egyedi! Ezért mindegyikük máshogyan fog haladni, reagálni az új kihívásokra. Fontos, hogy állandóan figyeljük Korababánkat (fejlődését, megelégedettségét). Ebből tudni fogjuk, hogy túl gyorsan haladunk-e vagy esetleg gyorsíthatunk-e a szoptatásra való áttérés folyamatán.

Mivel ez a folyamat igen komplex, egyedi és nagyon nehéz egyetlen blogbejegyzésben összefoglalni, ezért szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre. Ha bármiben segíthetek írj e-mailt vagy kommentet és amint tudok válaszolok!